A mérkőzés előtt sokan joggal hihették, hogy a két csapat ezúttal sem fog túlságosan gólokban gazdag összecsapást játszani, hiszen ha csak a felek legutóbbi mérkőzéseiből indulunk ki, akkor nem egyszer bukkanhatunk 0-0-s végeredményre. Most már a találkozó első perceiben nyilvánvaló volt, hogy ezúttal egy sokkal nyitottabb kilencven percre van kilátás, mindkét csapat támadólag lépett fel, ami összességében élvezetes, közönségszórakoztató találkozót eredményezett. Az első percekben egyértelműen a királyi gárda akarata érvényesült, de néhány perc után a Villarreal végül felocsúdott a kezdeti sokkból, s az első játékrész közepe táján átvette a játék irányítását. Mégis igazán komoly helyzetekig csak a Real Madrid jutott, a 14. percben például Robinho lőtt nehéz szögből kapufát, nem sokkal később pedig Guti pazar átadását kezelte le remekül Raúl, de már túl közel volt a hazaiak kapusához, s így nem tudott túljárni az eszén. A 38. percben született a mérkőzés első gólja, ami nagyban hasonlított az imént említett akcióhoz, annyi különbséggel, hogy ezúttal gól lett belőle. Ezúttal Sneijder lőtte be remek érzékkel a rosszul helyezkedő Cygan mögé a labdát, amit Raúl átvett, majd a kimozduló Viera fölött a kapuba pöckölt. Megszerezte a vezetést a királyi gárda, ez a találat pedig már jó előjel volt a továbbiakra nézve, ugyanis amikor a Real Madrid gólt szerzett a Villarreal ellen, akkor általában győztesen vonult le a pályáról. Három perccel később akár egyenlíthetett is volna a hazai együttes, de Metzelder az utolsó pillanatban menteni tudott, s ezzel alighanem góltól mentette meg csapatát. A német védő egyébként kiváló produkcióval rukkolt ki tegnap este is, hiba nélkül futballozott, s Cannavaróval egyetemben nagyszerűen irányította a hátsó alakzatot, aminek talán egy hibapontja volt: Royston Drenthe ezúttal nem igazán érezte magát otthon a balhátvéd pozícióban, így pedig azon a szélen gyakorta támadt nehézsége a fővárosi alakulatnak. Ennek ellenére a félidőben joggal vezetett Bernd Schuster csapata, s a második félidőre már azzal a tudattal jöhettek ki, hogy innentől kezdve szinte biztos, hogy több területük lesz támadásépítésekre.

Mindez be is következett a második játékrészben, de a 46. minutumban Casillasnak még azért komoly bravúrra volt szüksége, Tomasson távoli lövését követően. Innentől kezdve viszont beindult a vendég henger, s kezdődött a gólparádé: a 48. percben Wesley Sneijder tökéletes szabadrúgása ért gólt, úgy, hogy a labda a kapufáról vágódott a hálóba, még inkább látványossá téve ezzel az amúgy is káprázatosan kivitelezett szabadrúgást. Még ki sem heverhette a hazai nézőközönség a második gól okozta sokkot, két perccel később Van Nistelrooy már a Madrid harmadik gólját szerezte. Sergio Ramos beadása végül pont az üresen álló hollandot találta meg, aki közvetlen közelről nem hibázta el a kihagyhatatlan lehetőséget. Ez volt a holland támadó első gólja a bajnoki szezonban, de úgy fest, hogy a madridi szurkolók idén nem csak egyértelműen tőle várhatják a gólok sorát. Merthogy jelen pillanatban Wesley Sneijder a blancók és a bajnokság legeredményesebb góllövője, aki a 72. percben 0-4-re módosította az eredményt, egy csodálatos kontratámadást követően. Ezt megelőzően is voltak még helyzetek a mérkőzésen, egy esetben Robinho is gólt szerezhetett volna, de a Villarrealnak is voltak lehetőségei, az 58. minutumban például Fuentes fejese révén. Mindazonáltal a harmadik madridi gól végképp eldöntötte a három pont sorsát, ezek után már csak az volt a kérdés, hogy végül milyen gólkülönbségű lesz a vendégek diadala. Manuel Pellegrini csapata bár meglepő lehet, de egyáltalán nem játszott rosszul, a harmadik gól után azonban hitét vesztette, s egyértelműen elkedvetlenedett az előzőekhez képest. A 79. percben az ötödik Real Madrid gólt is feljegyezhettük, Guti ezúttal nem kiszolgáló, hanem befejező szerepében jeleskedett, s egy remekül helyezett lövés után 0-5-re módosította az eredményt! Ez már nem akármi, a Villarreal bizony korábban nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a tegnapihoz hasonló zakót kapjon, s valószínűsíthetjük, hogy ez a jövőben sem gyakran fog előfordulni.

Volt még jó tíz perc a mérkőzésből, de ez már tényleg csak arra volt jó, hogy a Real Madrid kiváló játékában gyönyörködhessünk, merthogy hosszú idő után végre tényleg elmondható volt, hogy nem csak eredményesen, de végre szépen, tetszetősen is futballozott a bajnoki címvédő. S nem csak az öt gól miatt, hanem egyébként is: sok volt a mozgás a csapat játékában, hátul Cannavaro és Metzelder világbajnoki formában futballozott, Guti pedig demonstrálta, hogy nagyot téved az, aki csak csereként gondolja értékes futballistának. Az El Madrigal stadionban cirka négyszáz madridi szimpatizáns lehetett jelen, a második félidőben már gyakorta lehetett hallani hangjukat, de az utolsó tíz percben már egyértelmű volt, hogy a lelátón is fölényben van a Real Madrid, már ami a buzdítás hangerejét illeti. A végén még Baptista valamint Gago is pályára lépett, míg az 57. percben beállt az a Gabriel Heinze, aki tegnap első alkalommal öltötte magára a Madrid habfehér szerelését. Pályára lépése után egyébként ő került a balhátvéd posztra, Royston Drenthe pedig egy sorral feljebb került. Ennek hatására sokkal stabilabb lett védekezésben a vendégek balszárnya, bár igazán reális képet még nem kaphattunk, mivel ahogy már említettük, a harmadik gól után a Villarreal elvesztette a hitet, s az volt az ember érzése, ha reggelig játszanák a mérkőzést akkor sem szereznének gólt... A 93. percben akár hatgólos is lehetett volna a differencia a két csapat között, de Royston Drenthe miután egy remek megoldás után helyzetbe került, végül ballal szó szerint eltörte a labdát. Ez volt az utolsó momentum a mérkőzésen, Medina Cantalejo ezután lefújta a rangadót, ami csak nevében volt rangadó, a gyakorlatban hatalmas különbség mutatkozott a csapatok között. Csodálatos diadal egy remek csapat ellen, mindazonáltal elbizakodottságra semmi ok, hiszen hozzá kell tenni azt is, hogy a gólok többsége pont akkor esett, amikor az a Villarreal számára a legrosszabb volt - persze egy gól mikor jön jól? A győzelem tehát megvan, nem is akárhogy, a Madrid vezeti a bajnokságot, de ahogy a lefújás után Van Nistelrooy mondta: Ez a bajnokság nem sprint. Maraton.

A mérkőzés jegyzőkönyve
Villarreal: Viera, Javi Venta, Cygan, Fuentes, Capdevilla, Josico (Matías Fernández, 55. perc), Marcos Senna, Pires (Cani, 67. perc), Rossi (Guille Franco, 55. perc), Cazorla és Tomasson.
Real Madrid: Casillas, Sergio Ramos, Metzelder, Cannavaro, Drenthe, Robinho, Guti, Diarra (Gago, 77. perc), Sneijder (Baptista, 77. perc) , Raúl (Heinze, 57. perc) és Van Nistelrooy.
Játékvezető: Medina Cantalejo (Andalúz Bírótestület)
Gólok: 38. perc Raúl (0-1), 48. perc Sneijder (0-2), 50. perc Van Nistelrooy (0-3), 72. perc Sneijder (0-4), 79. perc Guti (0-5)
Helyszín: Villarreal, El Madrigal stadion (23.000 néző, teljes teltház)

Sárgalapot Rossi (11. perc) és Javi Venta (73. perc) kapott hazai részről, míg a Madridtól Sergio Ramos (52’) sárgult be mezlevételért. A találkozó egy perces gyászszünettel kezdődött, a nem régiben tragikus körülmények között elhunyt Antonio Puerta emlékének adózva. Válogatott mérkőzések miatt egy hét szünet következik a spanyol első osztályban, a harmadik fordulót csak szeptember 15-16-án bonyolítják le.

A mérkőzés legjobbja a madridista.hu szerkesztősége szerint: Wesley Sneijder
Két csodálatos gólt szerzett, emellett pedig tanári módon futballozott. A holland nagyon komoly erősítése lehet a Real Madridnak, ugyanis tegnap is igazolta, hogy remekül lát a pályán, gyorsan gondolkodik, ráadásul kapura is roppant mód veszélyes. Mellette még Cristoph Metzeldert lehetne leginkább kiemelni.