Bernardo Schuster a mérkőzés előtt érdekes változtatásra szánta el magát, hasonlóan a Deportivo elleni mérkőzéshez ezúttal sem nevezte a kezdőcsapata a fantasztikusan kezdő, ám mostanra valamelyest visszaeső Wesley Sneijdert, aki helyett Fernando Gago jutott szóhoz. A Real Madrid legutóbb 2003-ban kapott ki Valenciában, de nem csak ez a statisztikai adat szólt a blancók mellett, hanem az is, hogy a Valencia meglehetősen tartalékosan lépett pályára, ráadásul a vezetőedzői tisztséget ezen az este egy negyedik ligából érkezett tréner töltötte be, Óscar Fernández személyében. Az elmúlt napokban többen is felrótták a Real Madridnak, hogy rendkívül rosszul kezdi a mérkőzéseket, most azonban pontosan ennek ellentettje történt, s Raúl révén már a találkozó 42. másodpercében megszerezték a vezetést a vendégek. Robinho átadása után a madridiak csapatkapitánya a tizenhatoson kívülről okos gólt helyezett Hildebrand kapujába, lélektani szempontból felettébb nehéz helyzetbe hozva ezzel a Valencia csapatát. A Turia-partiak nem is tudták túltenni magukat a gól okozta sokkon, az elkövetkezendő pár percben a vendégek helyzetek tömkelegét alakították ki, tulajdonképpen tetszés szerint kerültek gólhelyzetbe. A 7. percben Metzelder fejesét Hildebrand és a kapufa együttes erővel hatástalanította, egy perccel később pedig Van Nistelrooy került ziccerbe, lövését azonban a német kapus bravúrral hárította. Teljesen egyoldalú mérkőzést láthatott a Mestalla publikuma, a kívülálló számára érthetetlen volt, hogy egy ilyesfajta rangadón a közel 50 ezer néző támogatását élvező hazai alakulat hogy tud ennyire lélektelenül, szervezetlenül, s veszélytelenül futballozni. Bár még csak 0-1 volt az állás, azt már negyedóra elteltével lehetett sejteni, hogy ez az este nem a Valenciáról fog szólni, s jóllehet még rengeteg volt vissza az összecsapásból, nagy fordulatnak kellett volna történnie ahhoz, hogy a három pontot ne a királyi gárda szerezze meg. Ráadásul a 25. minutumban kétgólosra duzzadt a fővárosiak előnye, Iván Helguera kapitális helyezkedési hibája után Ruud Van Nistelrooy volt eredményes, aki előbb átemelte a labdát a kifutó kapuson, majd az üres kapuba tessékelte azt. A Real Madrid ezt követően sem állt le, a 28. percben Cristoph Metzelder akár saját maga második gólját is megszerezhette volna a mérkőzésen, ám ahogy a hetedik percben, úgy most sem tudott betalálni, pedig ezt a lehetőséget tényleg nehezebb volt elhibázni, mint gólra váltani... de hát nem a gólokért igazolták a német hátvédet, sokkal inkább azért, hogy stabilitást adjon a védekezésnek, s ezzel tegnap este sem volt probléma.

Eleddig sokat beszéltünk a Valencia rossz teljesítményéről, arról viszont kevesebb szó esett, hogy a Real Madrid taktikailag tökéletes mérkőzést játszott. Schuster csapata roppant gyors játékot mutatott be, sok volt a mozgás a csapatban, de ami talán a legfontosabb, hogy nagyon hamar sikerült visszaszerezni az elvesztett labdákat, melyben leginkább Diarra és Gago jeleskedett. Ez utóbbi játékos talán a mezőny legjobb embere volt tegnap este, nem csak védekezésben, de támadásban is első osztályú produkciót nyújtott az argentin játékos. Következett a 30. perc, amikor Sergio Ramos megszerezte a Real Madrid harmadik gólját is a mérkőzésen, mely talán a találkozó legszebb találata jelzőt is megérdemli. A fiatal védő kiszorított helyzetből, irgalmatlan erővel ragasztott hatalmas gólt a tehetetlen Hildebrand hálójába, aki bizony szenvedő alanya volt a tegnap estének, ugyanis a gólokról nem nagyon tehetett, de ötször kivenni a labdát a hálóból semelyik kapus számára sem kellemes érzés. Fél óra alatt három gólt szerzett Schuster csapata, Guti megint pazar passzokat adott, Robinho pedig két gólpasszal is észre vétette magát. S akkor még nem említettük a 36. perc eseményét, amikor a remek formában lévő brazil játékos a harmadik gólpasszát is feljegyezhette, noha ezúttal a tudatosságot megkérdőjelezhettük. Guti briliáns emelését rosszul találta el a Madrid 10-ese, de a labda pont így került az üresen maradt Van Nistelrooy elé, aki becsúszva az üres kapuba lőtte a labdát. 0-4, ilyen differenciára alighanem a legvérmesebb Real Madrid szimpatizánsok sem számítottak. Az egyik gárda teljesítményéről csak legekben lehet beszélni, míg a másik csapat produktuma nehezen volt kommentálható, s ennek megítéléséhez különösebb szakértelemre sem volt szükség. Egy félidő után 0-4-et mutattak az eredményjelzők, s ez az állás még a hazaiakra volt hízelgő. A második félidőre nagyon össze kellett kapnia magát Óscar Fernandez csapatának, s magának a trénernek is, mert egy hatalmas hazai vereség lógott a levegőben.

Némi szerencséje a Valenciának, hogy a Real Madrid a második félidőben már nem nagyon forszírozta a sorozatos támadásépítést, inkább arra koncentráltak Schusterék, hogy megússzák sérülés nélkül a találkozót, s lehetőség szerint sikerüljön energiát tartalékolni a szombati, Sevilla elleni rangadóra. A Valencia védekezése azonban mit sem változott az első játékrészhez képest, Iván Helguera élete egyik legrosszabb mérkőzését játszotta, a támadókat pedig csak azért nem nagyon érheti bírálat, mert ritkán találkoztak a labdával. Mindenesetre az 59. percben sikerült egy szépítő gólt összeszorgoskodni a Turia-partiaknak, Gago ezúttal nem támadta meg a labdás embert, így az könnyedén játszhatott az üresen lévő Angulo elé, aki nem hibázta el a ziccert, s Casillas kapujába bombázott. 1-4-re módosult az eredmény, de ismételjük, ehhez elsősorban az kellett, hogy a Real Madrid már lefutottnak tekintse a mérkőzést a második félidőre. Minden bizonnyal ezért is történhetett az, hogy szépítő gólja után még több Valencia lehetőséget is feljegyezhettünk, gólt azonban már nem sikerült szerezniük, ugyanis hasonlóan a mezőnyjátékosokhoz, Iker Casillas is remek teljesítményt nyújtott, a második félidőben két-három komolyabb védést is bemutatott. A 67. percben ismét négy gólra nőtt a csapat közti különbség, Robinho egy csel után okosan lőtte vissza a rövidsarokba a labdát, miután következhetett a szokásos "cumis" gólöröm, melyet Robinho születendő gyermeke apropóján gondolt ki. Volt még idő a mérkőzésből, a Real Madrid akár még fölényesebbé is tehette volna győzelmét, de a Valencia is szerezhetett volna gólt vagy gólokat, más kérdés, hogy ezután már egyik lehetőség sem jutott érvényre. A 80. percben a Valencia még Raúl Albiolt is elvesztette a következő mérkőzésre, a spanyol válogatott védő utolsó emberként szabálytalankodott Robinhóval szemben, amiért a játékvezető teljes joggal azonnal kiállította. Ennek ellenére az eredmény már nem változott, nyugodtan mondhatjuk, hogy óriási győzelmet aratott a bajnoki címvédő a Valencia otthonában, ami még akkor is igaz, ha mindehhez egy felettébb gyenge napot kifogó ellenfél kellett. Az biztos, hogy Ronald Koemannak majd lesz dolga, a Valencia minden téren jelentős átalakításokra szorul, míg a Real Madrid szurkolói optimistán tekinthetnek a jövőbe, ugyanis papíron rangadón vannak túl, s ha esetleg a szombati, Sevilla elleni derbit is sikerrel abszolválja a gárda, az már egy nagyon komoly fegyvertény lenne.

A mérkőzés jegyzőkönyve
Valencia: Hildebrand; Miguel, Helguera, Albiol, Moretti; Joaquín, Albelda, Silva (Montoro, 81. perc), Gavilán; Angulo (Mata, 75. perc) és Morientes.
Real Madrid: Casillas; Sergio Ramos (Torres, 74. perc), Cannavaro, Metzelder, Marcelo (Heinze, 57. perc); Gago, Diarra, Robinho, Guti; Raúl és Van Nistelrooy (Baptista, 65. perc).
Játékvezető: Pérez Burrull (Kantabriai Bírótestület)
Gólok: 1. perc Raúl (0-1), 25. perc Van Nistelrooy (0-2), 30. perc Sergio Ramos (0-3), 36. perc Van Nistelrooy (0-4), 59. perc Angulo (1-4), 67. perc Robinho (1-5)
Helyszín: Valencia, Camp de Mestalla (50.000 néző, teltház)

Sárgalapot Marcelo illetve David Albelda kapott, a 80. percben pedig Raúl Albiolt egyből kiállították. A napokban elhunyt a Valencia 1. pártoló-tagja, ezért a találkozó egy perces gyászszünettel kezdődött. Bernd Schuster csapata nyolcadik győzelmét szerezte a bajnokságban, s ebben a szezonban már másodszor rúgott öt gólt. Érdekes, hogy mindkétszer egy Levante-tartománybeli csapat volt az áldozat, ráadásul idegenben. Ha ebből indulunk ki, sok jóra a Levante sem számíthat...

A mérkőzés legjobbja a madridista.hu szerkesztősége szerint: Robinho
Nagyon nehéz dolgunk van, amikor a találkozó legjobb emberét keressük, erre a címre valószínűleg Guti, Gago vagy Diarra legalább annyira rászolgálna, mint az általunk kiválasztott Robinho, ennek ellenére a három gólpassz, és az egy gól nálunk a brazil mellé billentette a mérleg nyelvét. Az as.com szerkesztősége egyébként Van Nistelrooy-ra szavazott, ebből is látszik, hogy egy-egy mérkőzést mennyiféle módon meg lehet ítélni.