A mérkőzés előtt Ramón Calderón sok madridi futballbarátot elkeserített azzal, hogy elvette a La Sexta társaságtól a találkozó közvetítési jogait, s helyette az AVS-t bízta meg, hogy PPV-n keresztül tegye elérhetővé a találkozót. Metzelder és Pepe sérülése továbbra sem jött rendbe, helyet kapott viszont a védelem két oldalán az elmúlt idény meglepetésembere, Miguel Torres és a nyáron szerződtetett Gabriel Heinze. Az első percekben egyértelműen a hazaiak akarata érvényesült, s Raúl többször is viszonylag komoly helyzetbe került, de a csapatkapitány helyzetkihasználásával ezúttal voltak problémák. A madridi fölény aztán szépen lassan egyre kisebb lett, mi több a 34. percben a Betis csaknem megszerezte a vezetést jelentő találatot. Odonkor beadása után a madridi védők komoly helyezkedési hibát követtek el, ráadásul Diarra, Torres és Casillas még egymást is zavarta, így aztán Mark González szinte kihagyhatatlan helyzetben a kapu fölé bombázott. Néhány perccel később ismét a Madrid kapuja előtt forrósodtak fel az események, Odonkor szöglete után Rivas előzte meg a királyi gárda védőjét, s fejese csak azért nem ért gólt, mert a kapufa ezúttal Iker Casillasszal volt. Egyébként ezen az este nem utoljára, így tehát elmondható, hogy a Real Madrid védekezésben bizony messze nem nyújtott tökéletes teljesítményt. A kezdeti lendületes játék viszonylag hamar tovatűnt a fővárosiaknál, idővel már inkább a Betis irányította a mérkőzést, s a félidő végére tulajdonképpen Bernd Schuster lehetett boldog, hogy csapata nem került hátrányba. Ez még akkor is igaz, ha Raúlnak is megvoltak a lehetőségei, amit nem tudott kihasználni. Az első negyvenöt percet egy perc ráadás után fújta le a találkozó baszk játékvezetője, miután ha nem is hangos, de mindenképp fellelhető füttyszó kísérte a Real Madrid játékosait az öltözőbe. Változtatni kellett, mert a játék amit Schuster csapata bemutatott az első játékrészben legfeljebb a döntetlenre lehetett volna elegendő. Feltűnően lassan, gyakran ötlettelenül járatta a labdát a királyi alakulat a masszívan védekező Betis ellen, így tehát a laikus is egyértelműen rájött, hogy gyors emberekre van szükség, akik képesek új színt vinni a játékba. A német mester egészen az 59. percig várt a cserével, ekkor azonban behozta Robbent és Robinhot, akiknek köszönhetően felgyorsult a Madrid játéka, ami később gólokban is megmutatkozott.

Ez előtt volt azonban az 57. perc eseménye, amikor ismét Raúlt került helyzetbe Heinze hosszú átadása után, erőtlen lövését viszont Ricardo magabiztosan hárította. Következett a 66. perc, s a pillanat amikor a Betis védelme végre megadta magát, s a Real Madrid megszerezte a vezetést. Raúllal a tizenhatoson belül szabálytalankodtak az andalúz védők, s bár a labda még így is a gólhelyzetben lévő Robinhóhoz került, Pérez Lasa inkább nem várta meg, amíg a brazil befejezi a tiszta gólhelyzetet, hanem rögtön a tizenegyes pontra mutatott. Ezt alighanem jól tette a baszk játékvezető, hiszen tizenegyesnél ugye nincs előnyszabály, no meg igazából a végeredményre sem volt kihatással a döntése, merthogy Raúl magabiztosan értékesítette a megítélt büntetőt. A gól megnyugtatta a blancókat, Robbennek köszönhetően egyre látványosabb lett a csapat játéka, s ekkorra már a közönségnek is tetszett amit látott. A 71. percben egy nagyszerű összjáték után megint Robben került középpontba, bár a holland ezúttal jobban döntött volna akkor, ha lövés helyett inkább az átadás mellett határoz, így ugyanis elmaradt a madridiak második gólja. Három perccel később csaknem egalizált a Betis, amikor is egy szabadrúgásba Diarra olyan szerencsétlenül tette bele a lábát, hogy a játékszer onnan a felsőlécre pattant. Ez volt Héctor Cúper csapatának a második kapufája a mérkőzésen, de még mindig nem az utolsó, ugyanis két perccel később Mark González is leforgácsolta a kapu eme részét, ezúttal inkább kívülről. A 77. percben Sneijder lövését borzasztóan fogta Ricardo, a kipattanót Robben belőtte, de a balszerencséjére a játékvezető les címén annulálta a találatot, a lassítások szerint talán jogosan. Amit játékban eddig mutatott a Real Madrid az felemásnak minősíthető, ami viszont ezt követően történt, az minden elismerést megérdemel. Julio Baptista ugyanis első perceit játszotta a szezonban a fővárosi gárdában, s a 84. percben épp ő növelte csapata előnyét, egy nem akármilyen találatot követően. A brazil játékos egy kapu előtt kavarodás után ollózva, egészen varázslatos mozdulattal juttatta Ricardo kapujába a labdát, ezzel tulajdonképpen megpecsételve a zöld-fehérek sorsát. Kétségtelenül a mérkőzés legszebb momentuma volt Baptista találata, s ha másért esetleg nem is, akkor csak ezért a pillanatért mindenképp érdemes volt megnézni a találkozót. A továbbiakban az eredmény már nem változott, a Real Madrid nem játszott végig jól, de összességében meggyőző teljesítményt nyújtott, a magához képest szintúgy meglepően jó teljesítményt nyújtó Betis ellen.

A mérkőzés jegyzőkönyve
Real Madrid: Casillas; Torres, Sergio Ramos, Cannavaro, Heinze; Guti, Diarra, Higuaín (Robinho, 59. perc), Sneijder (Baptista, 79. perc); Raúl és Saviola (Robben, 59. perc).
Real Betis: Ricardo; Melli, Fernando Vega, Juanito, Rivas; Somoza, Odonkor (Xisco, 71. perc), Mark González (Caffa, 84. perc), Juande; Edu és Sóbis.
Játékvezető: Miguel Ángel Pérez Lasa (Baszk Bírótestület)
Gólok: 66. perc Raúl (1-0 – tizenegyesből), 84. perc Baptista (2-0)
Helyszín: Madrid, Santiago Bernabéu stadion (66.000 néző)

Sárgalapot Cannavaro (73. perc), Melli (88. perc) és Juande (89. perc) kapott. A mérkőzés Spanyolországban kizárólag PPV-n keresztül volt látható, ellenben a nemzetközi jel biztosítva volt a kilencven percre. Folytatás vasárnap, amikor a Getafe lesz a Madrid ellenfele.

A mérkőzés legjobbja a madridista.hu szerkesztősége szerint: Raúl
Nehéz dolgunk volt amikor a mérkőzés legjobbját kerestük, hiszen egyfelől sok kiemelkedő produkció nem volt a hazaiak közül, másfelől becsapni sem akartuk magunkat, hogy egy olyan játékosra adjuk voksunkat, aki még egy félidőt sem töltött pályán. Márpedig kétségtelen: Arjen Robben beállása kulcsfontosságú volt, de mégis úgy érezzük, hogy Raúl volt az, aki igazán rászolgál erre az elismerésre.